2007. március 23., péntek

Emberek az Omu-n

Mivel az utóbbi időben még a korai tavaszodás sem tudta a papírkutyákat a passzivitásból kiráncigalni, ergo nincs inspirációs anyag, kénytelen vagyok (külső nyomásra is) régebbi élményanyagokhoz visszanyúlni.

Történt ugyanis az Úr 2006. esztendejének december havában, hogy kihasznalva a hótlan telet nekiindultunk a Bucsecsre, hogy az Omu csúcson ünnepeljük december elsejét. (hey folks, thanks for the sea :) Négyen - Csongi, Zsombi, Samu és jómagam - vágtunk neki az útnak, fittyet hányva arra, hogy a Szarvasok völgye, az útvonal amit választottunk, le van zárva a turisták elől, és számolva azzal, hogy nem mindenkinek sikerülhet visszérnie.

Végül persze közel sem volt ennyire izgalmas, ha az út utolsó szakaszát koromsötétben is kellett az erdőben megtennünk, Csongi extrém spontanszánkózását leszámítva izgalom nélkül visszaértünk. Kb. 850 m-ről emelkedtünk 2507-re öt óra alatt, lefele meg 3 órát jöttünk, jóval túlteljesítve a turistakönyvek által tippelt időt.
Mivel a blogon meghonosodott már egy rendszer akkor hadd következzenek itt a (nálam) beszédesebb képek:

1. Az elején Buşteni utcáin még tele energiával, úgy tűnt féllábbal is megjárjuk...



2. A napsütés csalóka lehet, valójában fagypont körül volt a hőmérő


3. Oda kellett felkutyagoljunk


4. A hirhedt, évente több áldozatot is szedő Szarvasok völgye (gy.k. Valea Cerbului). Ez vezetett az Omura.


5. Elkeskenyedik a völgy, ezt a szakaszt hívja a néphagyomány "juhszámlálónak".


6. A völgy ahová a nap is ritkán süt be....


7. Egyeseknek nem elég a természet csodái által nyújtott vizuális élmény, még megspákelik egy kis helytörténeti olvasmánnyal.


8. Állandó tábori fotósunk narcisztikus képe.


9. Egy idő után kezdett igazi téli túrára emlékeztetni a dolog


10. Kiszélesedik a Szarvasok Völgye


11. Papírkutyák lihegve a mögöttük hagyott távval, és meg nem is volt közel a csúcs.


12. Zsombiból nem halt még ki az ősi vadászszenvedély és sikerült néhány zergét becserkésznie.


13. Völgy, kráter, cirkuszvölgy, amit csak akartok.

14. Egyesek az utolsó tartalékaikat is összegyűjtik, hogy.....találkozhassanak Georgevel.

15. És itt a teljesítményünk bizonyítéka, és ott valahol az épületben bújik meg George.


16. Liberté, egalité.....fraternité.


17. Kilátás az Omuról, háttérben a Nagykőhavas (állitólag).


18. Csongi keze, hogy senki se gondolhassa, hogy ez egy veszélytelen túra volt


Fotók © Zsombi

2007. március 1., csütörtök

Papírkutya - A Mítosz - Isten Széke

Papírkutya...ma már mítosz...valamikor még csak egy jelző volt. Nem kérdés, hogy kis közösségunk tudatába ez a szó a Töröko.i út során került be; jelzőként valahol a két kontinens határán jelent meg, azonban fogalommá, mi több, mítoszá, egy legendákkal amúgy is gazdagon megáldott helyen, Isten Székén nemesült. Ott ahol Wass Albert szelleme lépten nyomon körbelengi a pojánákat, ott ahol a forrásban még télen is meztelen testű lányok lubickolnak, így frissítve fel a hódeszkázásban elgémberedett, kifáradt tagjaikat. Ide jöttünk kirándulni február 27en, sátorral 1384 méterre (sajnos Pádi elfelejtette hozni a "Kard es Kasza"-t); Hamuba sült pogácsa helyett Samuba hűlt vért tarisznyáltak: "Megfagytok" - hogy csak a legenyhébbet idézzem családi köreink tanácsaiból. De mi eltökéltek voltunk, akkor még volt mivel, 800 méterrel fennebb es 20 fokkal lennebb már annál kevésbé.

1. Szóval, tehát, vagyis ... elindultunk pár centis hóban, vidáman akár egy úttörő csapat.

2. A táj havas volt és lenyűgöző
3. Elértük a fenyőhatárt úgy 12kor talán, de ki emlékszik
4. Az utolsó kaptató; a papírkutyák kitartóan törtek előre
5. A tetőn pazar látvány es 1 méteres hó várt.
6. Megvetettük a nászágyunkat, oly módon hogy a frissen tört fenyőgallyak fölé még egy nylonzsákot is teritettünk.
7. Tűzet sajnos nem sikerült kinnt gyújtanunk de legalább szarrá fagytunk. Maradt a papírleves és a szgyi. külonitmény által hozott kűrnacsioros konzervek.
8. Persze korán ágyba bújtunk :), egyesek harisnyában aludtak , mások a mentál higiénia felett
kivont karddal őrködtek. Volt olyan hálózsak amelyiknél egy vastagabb szunyogháló is jobban szigetelt volna, tulajdonosa, nyilván, nem fázott.
9. Mikor épp leginkább belemelegedtek a fiúk a horrortörténetek mesélésébe, csilingelő, lágy boszorkányos nevetést hallottunk a forrás felől. Nekem sikerült a sátorból lencsevégre kapnom a rusnya, funtinelli vasorru babat...viszont nem merészkedtunk ki, igaz Fodort le kellett fogjuk.
10. Másnap reggel jéggé fagyott bakancsal körbenéztünk a halott tájon, az elmúlt éjjel valóságos, élő, pulzáló élménye ott keringett a tisztásokon, a fenyőfák hegyén... ha meg kellene fogalmaznom egy szóban hogy mi is volt az, azt mondanám: JÉGHIDEG FAGY
11. Oszlopfők, sziklák es mélység.
12. Majd összeszedtuk a sátrat...
13. ...végignéztünk mégegyszer a tetőn...
14. ...és spuliztunk le gyorsan.
15. Visszanézve felsejlett, fényárban úszva az Isten Széke, elfelejthetetlen emlékek tetthelye, papírkutyává vállásunk helyszíne.
15. A völgyben Bisztra Pataka húzódott meg, azon belül is egy kocsma ahol olcsó sörrel és lejárt szavatosságú mogyoróval fogadtak.
Fotók © Samu es Zsombi

Miből lesz a papírkutya?


Sok kérdés felvetődött, mi is az a papírkutya, mit is föd valójában ez a név. Először akkor voltunk papírkutyák amikor megjártuk Rodostót biciklivel, mivel szegény Pádi mindig ott lihegett a nyakamban, féltem ott kell összekaparjam az út szélén, elázva, mint egy papírkutyát. De a papírkutya megkutyálta magát, és végig szorosan lihegett a nyakamban, végig a Balkánon, sőt, sokszor én lihegtem utánna.
Álljon itt pár kép az első papírkutya túráról:
1. Bulgária, Fekete tenger:

2. A két papírkutya Várnában:


3. Egy húzós éjszaka után közel már a török határ:


4. Rodostó, török kaja:

5.Két világrész között:

6. Ali, a Rákóczi múzeum laza őre, aki szállást és kaját adott, amit pofátlanul kihasználtunk:
7. Hazafele, már Drinápoly, a világ legszebb dzsámijával:

8. Papírkutyák a Közép Balkán hegység előtt, kis nemzeti jelkép Zsombinak(Pádi végig hisztizett vegyem le a zászlót a bringáról):

9. Itt a legfájdalmasabb az volt, mikor a román számú autók elmentek mellettünk, mi már nehezen vonszoltuk magunkat...

10. Ruse 126