2011. június 14., kedd

Baranta Túlélőtúra a Dél-Hargitán

Újra jelentkeznek a papírkutyák. Nem sok közös élményünk van mostanában, amit megoszthatnánk a nagyérdeművel, így szemem a dicső múltba réved hol felsejlik az első erdélyi Baranta TúlélőTúra, melynek alapjait hát ki más, mint a papírkutyák fekteték le és hol máshol mint a misztikus, legendás dél Hargitában. Egy augusztusi hétvégén a vérprofi csontmag hátizsákját a hátára vette és megmásithatatlan szándékkal nekivágott a Dél Hargitának, hogy végigjárja a Nagy Piliske és a Szentimrei Büdös közti zarándok ösvényt.

Szocreál jávorszarvas

Tudtuk miért jövünk ide. Minden feltétel adott hogy a baranta szellem kibontakozhasson.


Falatozás valahol Tusnád feletti erdőben


Az etalon felszerelés



Postmodern rózsasándoros baranta betyárok alumium fokossal.


További képek
https://picasaweb.google.com/barthasamu/2008_08_0910_TusnadfurdoSzentimreiBudosCsikszentkiraly#
es itt
https://picasaweb.google.com/114671376624328592644/2008089_10PiliskeSzentimreiBudos

Folytatása következik...

2007. december 26., szerda

Karácsonyi Hagymás

Szinte napra pontosan a tavalyi csukásos kirandulás évfordulóján eljutottunk a Hagymásra (dec. 22), még ha nem is a tavaly télen tervezett sátoros verzióval. Igaz a menedékház se volt egy luxusszálló, így méltó körülmények fogadták a papírkutyákat.
Szentgyörgyről még szoftos -9 fokban indultunk reggel, ehhez képest felcsíkban és Balánbányán már ropogós -15 körül volt. Az egész háromszéki és csíki medencét köd lepte el, az első napsugarak a bányászváros luxusingatlanjai között bukkantak elő.
Fotó autóból.

Miután kiürítettük a helyi cba-t, leraktuk az autót a Kovács-patak partján, egy fájdalmasan fagyasztó készülődés után nekivágtunk a kék sáv jelölte útnak, mely az Egyeskő-menedékházhoz vezetett. A hó nem volt túl nagy és még az is le volt taposva az ösvényen, úgyhogy még hóvédőre se volt szükség.

Spontán csoportkép, így mindenki felkerült.

Ahogy emelkedtünk egyre jobb idő is lett, sütött a nap, szél semmi és jóval melegebb, mint lenn a városban. Rövid emelkedő után előtünt a ködlepte csíki medence, távolban pedig egész a Csukásig el lehetett látni.

A másfél órás utat egy kicsit megnyújtva, kicsit leizzadva, de megtörve nem, gyönyörködhettünk az Egyeskő meredek szikláiban. Az ötvenes körüli kabanának itt is látszik a patinája.

Nekivetköztünk, kajáltunk és már indulhattunk is tovább a Nagyhagymásra. A kabanás János (a háttérben) kicsit szűkszavú volt(igen, persze) de jóindulatú. Lepakoltunk, tájékoztatott, hogy merre és kb. mennyit kell menni, aztán hajrá.

A kabanától a vörös sáv gerincjelzését követtük, pontosabban annak egyik részét.

Helyenként porzott alattunk a hó a sebességtől.

Pádi kihagyhatatlan kitérője és Jézus-póza (cruce Doamne, cruce)

A jobb kilátás kedvéért kicsit letértünk a jelzésről és a hegy nyugati peremén folytattuk utunkat. Végig szépen látszott a ködös csíki medence és az azt körülvevő Hargita, Csíki havasok, délen pedig a Csomád. A háttérben még a Bucegi és a Királykő is kivehető.

A szikla széle időnként tényleg a széle volt.

A Nagyhagymás előtti sziklák tele voltak zergékkel.

Közbe valahogy visszavergődtünk a jelzéshez, a hó pedig helyenként egyre mélyebb volt. Lacinak sajna meghúzódótt a combja, úgyhogy a csúcstámadást nem vállalta be (kicsit rosszul döntött mert így egyedül rámaradt az egyik legnehezebb rész, erdő között nagy hóban). Mi pedig jó bajtársakként, eléggé el nem ítélhető módon folytattuk az útunkat, fel a kereszt felé. Pontosan naplementére értünk fel a csúcsra, itt már azért a szél is fújt elég rendesen.
Naplemente, légifolyósó, Gergyói-medence.

Csíki-medence, hátul jobbról balra: Királykő, Bucsecs, Csukás (ha tévednék javítsatok ki)
Csúcsfotó és emlékfüzet.

Mire utolértük Lacit visszafele már rendesen be is sötétedett, de a telihold, hó és Petzl kombó verhetetlen volt úgyhogy simán visszaértünk.
Este töksötét kabana, fahozás egy meredek oldalon felfele (tüdő ki), carnaciori cu fasole, jópofáskodás és alvás. A kályha sajan nem sokat tudott, szerencsére nem füstölt, de nem is nagyon melegített, és előszeretettel aludt el magától. Reggelre 6 fokig csökkent le a levegő ami rendben volt, legalább nem fagytak meg a bakancsaink.
Reggel még felléptünk az Egyeskőre és húztunk is lefele.
Az Egyeskő reggel

Mint a zergék

A Nagyhagymás, az erdő mellett a tegnapi nyomaink.

A Kabana az Egyeskőről.

A Csalhó.

A lefel út kicsit nehezebb volt, de azzal se volt különösebb gond.

Viszlát Kabana

2007. december 11., kedd

Hagyományőrzés Isten Székén egy nem hagyományos útvonalon

Itt a tél és az emberek ilyenkor a meleg szobában összebújva, a kandalló pattogó tűze mellett forró teát szürcsölgetve a nagytata vadászmeséit hallgatják. Na jó megengedem, újabban messelnek és iwiweznek. De nem így a papírkutyák kik a nyári punnyadás útán friss erővel terveznek, kirándulnak, csúcsokat hódítanak sőt dokumentálják kiruccanásaikat, egyszóval megélénkül közösségi életük.
Kirándulásunk apropóját az idei január hónap végén megejtett első téli, kétnapos, sátras túránk adta, ahol a papírkutya közösség vérprofi csontmagja hagyományt teremtett. Most hagyományőrző kirándulásra indultunk, talán a szentgyörgyi-bukarestit tandem/frakció/platform ezért se vállalta fel - be; persze teljesítményigényes útvonala is (a januári útvonal 3szorosát barangoltuk be 1 nap alatt) minimum W.A. kaliberű embert kívánt. Mintha a kül-belpolitikai viszály a papírkutya közösségünk tagjaira is kihatni látszana. A túrára készülve optimizáltuk csomagjaink súlyát (két szendvicsel, 1 nagy kenyérrel, 1-1 hal illetve pástétom konzervel terhelve), Fodor külön figyelmet fordított lábbelijeire, kettőt hozván: egy könnyű, ruganyos, vászon félcipőt és egy fészárú, hidrodinamikus bőrbakkancsot (vízelnyelő képessége felülmúlta víztaszító képességét) amivel saját elmondása szerint jól lehet nyomni a gázpedált.
Emigyen felszerelve reggel 4 órakor vasparipára pattantunk; túratársam szokásához híven aludt vagy másfél órát előtte, én este 10kor késői fekvőnek számítottam a családból. Az állomáson még jól begyógyszereztünk köhögéscsillapítók, torokfájás enyhítők képezték a diétás reggeli velejét. Koromsötétben érkeztünk a Borzia telepi megállóba, ahol a mesebeli Öreganyánk útbaigazitott, és még a szürke hajnal leple alatt belopoztunk a hegyeinkbe. A derengés a Galonyák torkolatánál ért utol, ahol a jó mínőségű fakitermelő út is kettéágazott mi pedig vándorbotunkal kezünkbe a Nagy Galonya mentit követtük. 10 órakor verőfényes napsütésben fogyasztottuk el szegényes elemozsiánkat a vékony szálú ezüst csermelyekre szakadó Galonya forrásvidékén található vadászház mellett. W.A. sem érezhette jobban magát. Innen meredek ívben felkapaszkodtunk a Sztézsa mezejére ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Nagy Galonya völgyére és a Görgényi Havasokra (a háttérben felsejlik a Fogaras főgerince)



a ködös Gyergyói medencére


a Kelemen főgerincére


de szemünk látást nyert a Fogarasi Havasokig


eképpen tárult elénk hazánk káprázatos egésze, a Kárpátok természetes határláncZzzolata által övezve. Egy kevés bolyongás után rátalaltunk a helyes útra ami combközépig érő hóban nem volt sem egyszerű sem egyértelmű. Amott az út a fák között


Fárasztó hótaposás útán megláttuk az Isten Székét egy nem hagyományos szemszögből. Csapattársamat a fennséges haza magasztos látványa megbabonázta, testét a katartikus élmény vitustáncza megrázta és zokogva összegörnyedt.


Végre elértük útunk célját, a kőoszlopokkal szegélyezett Isten székét


Tesonak a keze kihűlt a nagy sebességtől, így marokra fogta felhevült lábát


és közössen gyönyörködtünk a Maros kígyózó teste által kettészelt völgyben.


Leereszkedés előtt megkértem túratársam kapjon lencsevégre, és szerinte ez kitűnően sikerült . A kép nagyszerűségét a fotogén alany adja; akit a túra nem viselt meg sőt a mindennapjai is ily sportossá formálják.


Innen már két és fél óra alatt lennt voltunk DédaBisztrán, köztünk már kevés szó esett, elménk képi élményeink között talózva követte testünk.

Fotók Zsombi
Részletes képi világ a következő címen http://picasaweb.google.com/zsombor.nemes
Részletes útvonal térképen

2007. december 10., hétfő

Csukás hegység, avagy séta a felhők fölött

Szóval valamikor október vége, én még rendes ingázóként próbáltam rávenni a lusta papirkutyákat egy túrára. Hajnalosan indultunk Szentgyörgyről, elvettük Arni barátunkat Hétfaluból, majd mentünk tovább Ploiesti fele. Cél a Csukás hegygerince(mai divatos szóhasználattal -hegyláncZolata), a Gropsoarele, amely már tavalyi karácsonyi túránk alkalmával érdekes célnak tünt. Kezdődhetett az átkelés a patakon


Majd a papirkutyák kitartóan ügettek felfele a ködben, - kis pihenő, és fogcsikorgató csokievés Arnold csokijából:

Útunkon végig a piros kereszt kisért, a jelzésekkel nincs gond ezen a részen


Hát igen, egy igazi iwiwes kép, pózolva, egyedüli kérdés gyengébbeknek: melyik Pádi és melyik Samu...

Kommentár nélkül:
Felérve a gerincre, hátunk mögött Baiului, Bucsecs, és két lihegő papirkutya, innen még tábla szerint 3.5 óra a Csukás kabanna.


Felhők, és a táblák, avagy homály és bizonyosság




Pádi elől, neki a Zaganu csucsnak(1817 m)


Rosszként jó ez a kép:

Háttérben az Omu


Hiába na, jól áll a fiúknak a napszemüveg:
Előttünk a Csukás trapéz alakú csúcsa. Ereszkedésbe fogtunk a Vörös menedékház fele,

După muncă şi răsplată...a kép már megfelelő gyakorlatról árulkodik












Kék ég, piros fa, itt jártunk fennt, mi papirkutyák...Csukás ezzel kipipálva