2007. június 27., szerda

Első nap-Bukovina széle

Indulás elött:



A terv az volt Szeretfalván gyűl össze a falka, de szegény Zsombinak nem volt mivel eljusson oda, Pádinak vonatozni kellett volna, Marcinak könyörögni nekem, hogy vigyem el, ezért arra gondoltam megoldom én magam a dolgot, megparancsoltam Attinak, hogy szerezzen egy platós autót ami mindannyiunkat elvisz Besztercére(ezt is tehát nekem köszönhette a kicsiny csapat)


Szóval szombat reggel kezdtek érkezni a papirkutyák,

és gyülni a biciklik(amiket az én gumimmal köttünk le)



Megérkezve Besztercére tettünk két tiszteletkört a városban, ezzel azonban túl is estünk a kultúrális epizódon, hajtott a vérünk tovább, neki a Tihuca hágónak. Ezúttal szeretnénk megköszönni az ASA KFT.-nek a nagylelkű áldozatot a szálliiiitásban.



Első megálló, első sör. Átlagban igyekeztünk 15 km-enként 1 sört inni, ami Attinak nem igazán volt egy nehéz feladat. Ennek következtében, drámaian esett az End-Ibo házicsoki egy főre jutó fogyasztása, igaz Pádinak mindig akadt egy-két dugi példánya. A sörözéshez annyit, hogy végig nagyon kedvesek voltak a helyi vendéglátó iparoso, mindenhol igyekeztek kedvünkben járni, ami általában azt jelentette, hogy maximumra felhúzták a kocsmai muzsikát, az ajtót szélesre tárva. Ebben semmi rossszindulat nem volt soha, ez igazi naiv kedvesség a vendég részére, moldvai módi.




Az a bizonyos dugi Nutella:



És elöttünk a Tihuca, 1200 méter magas hágójával, helyenként eltűnő aszfalttal és jó meleggel:


Elöttünk kezd kitárulkozni Bukovina, amely végig kellemes társunk volt, illetve a felhők. Róluk sajnos nem mondhatni el ugyanez.


Az eső bevert az első bukovinai kocsmába, ott is maradtunk vagy két orát, kipróbálva milyen sör is az az Azuga. Megszokott helyi népek ittak velünk, decispohárból átlátszó valamit, sörrel keverve.

Felhőlovagok:
Tihuca hágó teteje. Attinak nem ment még itt annyira a cinezés mint később, egyszer mintha le is szállt volna majdnem.
Bukovina by night:


Szálláskeresés:



Előkerült a jól megérdemelt Lacrima lui Ovidiu, amely a többségnek(kivéve Attit aki Csaba testvérrel telefonált) a pár elfogyasztott sör után igazi próbatételt jelentett:

Táborhely este, valahol Vatra Dornei elött jó pár kilométerrel. Reggel 8 pincsiméretű csobánkutya látogatott meg, nem túl barátságos lelkiállapotban. A sárga sátorban aludt Zsombi és Atti, a szürkében balról kezdve Fodor, Marca, Pádi.