2007. december 26., szerda

Karácsonyi Hagymás

Szinte napra pontosan a tavalyi csukásos kirandulás évfordulóján eljutottunk a Hagymásra (dec. 22), még ha nem is a tavaly télen tervezett sátoros verzióval. Igaz a menedékház se volt egy luxusszálló, így méltó körülmények fogadták a papírkutyákat.
Szentgyörgyről még szoftos -9 fokban indultunk reggel, ehhez képest felcsíkban és Balánbányán már ropogós -15 körül volt. Az egész háromszéki és csíki medencét köd lepte el, az első napsugarak a bányászváros luxusingatlanjai között bukkantak elő.
Fotó autóból.

Miután kiürítettük a helyi cba-t, leraktuk az autót a Kovács-patak partján, egy fájdalmasan fagyasztó készülődés után nekivágtunk a kék sáv jelölte útnak, mely az Egyeskő-menedékházhoz vezetett. A hó nem volt túl nagy és még az is le volt taposva az ösvényen, úgyhogy még hóvédőre se volt szükség.

Spontán csoportkép, így mindenki felkerült.

Ahogy emelkedtünk egyre jobb idő is lett, sütött a nap, szél semmi és jóval melegebb, mint lenn a városban. Rövid emelkedő után előtünt a ködlepte csíki medence, távolban pedig egész a Csukásig el lehetett látni.

A másfél órás utat egy kicsit megnyújtva, kicsit leizzadva, de megtörve nem, gyönyörködhettünk az Egyeskő meredek szikláiban. Az ötvenes körüli kabanának itt is látszik a patinája.

Nekivetköztünk, kajáltunk és már indulhattunk is tovább a Nagyhagymásra. A kabanás János (a háttérben) kicsit szűkszavú volt(igen, persze) de jóindulatú. Lepakoltunk, tájékoztatott, hogy merre és kb. mennyit kell menni, aztán hajrá.

A kabanától a vörös sáv gerincjelzését követtük, pontosabban annak egyik részét.

Helyenként porzott alattunk a hó a sebességtől.

Pádi kihagyhatatlan kitérője és Jézus-póza (cruce Doamne, cruce)

A jobb kilátás kedvéért kicsit letértünk a jelzésről és a hegy nyugati peremén folytattuk utunkat. Végig szépen látszott a ködös csíki medence és az azt körülvevő Hargita, Csíki havasok, délen pedig a Csomád. A háttérben még a Bucegi és a Királykő is kivehető.

A szikla széle időnként tényleg a széle volt.

A Nagyhagymás előtti sziklák tele voltak zergékkel.

Közbe valahogy visszavergődtünk a jelzéshez, a hó pedig helyenként egyre mélyebb volt. Lacinak sajna meghúzódótt a combja, úgyhogy a csúcstámadást nem vállalta be (kicsit rosszul döntött mert így egyedül rámaradt az egyik legnehezebb rész, erdő között nagy hóban). Mi pedig jó bajtársakként, eléggé el nem ítélhető módon folytattuk az útunkat, fel a kereszt felé. Pontosan naplementére értünk fel a csúcsra, itt már azért a szél is fújt elég rendesen.
Naplemente, légifolyósó, Gergyói-medence.

Csíki-medence, hátul jobbról balra: Királykő, Bucsecs, Csukás (ha tévednék javítsatok ki)
Csúcsfotó és emlékfüzet.

Mire utolértük Lacit visszafele már rendesen be is sötétedett, de a telihold, hó és Petzl kombó verhetetlen volt úgyhogy simán visszaértünk.
Este töksötét kabana, fahozás egy meredek oldalon felfele (tüdő ki), carnaciori cu fasole, jópofáskodás és alvás. A kályha sajan nem sokat tudott, szerencsére nem füstölt, de nem is nagyon melegített, és előszeretettel aludt el magától. Reggelre 6 fokig csökkent le a levegő ami rendben volt, legalább nem fagytak meg a bakancsaink.
Reggel még felléptünk az Egyeskőre és húztunk is lefele.
Az Egyeskő reggel

Mint a zergék

A Nagyhagymás, az erdő mellett a tegnapi nyomaink.

A Kabana az Egyeskőről.

A Csalhó.

A lefel út kicsit nehezebb volt, de azzal se volt különösebb gond.

Viszlát Kabana

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

:)

Tajhamer írta...

Sziasztok!

Az arculatváltás azt jelenti, hogy várhatjuk a blog újraindulását? Mert az nagyon jó lenne!

Üdv,
Tajha

Névtelen írta...

miert ne:)