Bukovina 3. nap - Szent helyeken profán biciklisek

Paltinu előtti sátorozóhelyünk talán a legszebb és legalkalmasabb hely volt. Két nap után lehetőségünk volt egy langyos hegyi patakban megmosakodni (bátrabbak teljesen belemártóztak) az esti tűzzel már egy 5 órai Protv híradós szereplést is megkockáztattunk, sőt Zsombi a patak partján Winnie (the poe) elmosódott lábnyomait vélte felfedezni.

A reggel már feledtette velünk a korábbi két nap borús, esős periódusait és verőfényes napsütés invitált a bukovinai kolostorok "meghódítására"

Szokás szerint a sárga sátor pakolódott el lassabban (hasznos tanács eljövendő kirandulásokra, a sátor színe lehetőleg més legyen mint sárga). A pakolászás és készülődés alkalmával egy spontán útblokád alakult ki a Campulung Moldovenesc - Radauti (Radóc) országúton

Hála az azelőtt esti mászásnak, a reggel egy kellemes (hűvös) ereszkedéssel indult. A kiéhezett papírkutyák Paltinuban reggelihez is jutottak mégpedig olyan helyi inyencségek formájában mint a fonottkalács:

vagy Caliman csapolt sör:

Megérkeztünk az első kolostorba, a Moldoviţa az egyik legrégebbi bukovinai kolostor. A legrégebbi Rădăuţiban van (Bogdana) de nagy sietségünkben kihagytuk

Egyesületünk tagjai nyitott elmével léptek a kőfallal körülvett Moldoviţa kolostor területére.

Bent csupa arany és félhomály, igazán átszellemülhettek (volna) a papírkutyák.

A társaság szabadelvűségének és a vallásszabadságba vetett megtántoríthatatlan hitének hála Zsombinak sikerült joviálisabbá tenni a hangulatot amikor a vendégkönyvből csemegézve buddhista szerzetesekre jellemző hangot hallatott.

Régi korok graffitije a kolostor falain.

Elkezdtük mászni a Nagy Obcsinát (Obcina Mare)...

és már azt is hittük, hogy felértünk a tetőre ebben a tűkanyarban



de igazából a "palma"-nál (gy.k. tenyér) volt a Ciumarna-tető (1100 m).


Ezt a képet nem tudom miért raktam be.

A nap második kolostora a Sucevita-i volt. A rövidnadrág itt sem volt ildomos, úgyhogy lehetett választani: elő a hosszúnadrág vagy kiprobálni a zöld shaolin-szoknyákat.

Talán a shaolin-szoknyásoknak volt igazuk, mert hamarosan gyanús fekete-nindzsak leselkedtek ránk búvóhelyeikről.



Ez a képeslapra kivánkozó kép elsőszámú tábori fotósunk hozzáértését bizonyítja.



A hely szentsége itt is meginspirálta Zsombit. Fekete-nindzsák meneküljetek...



Freskó, német magyarázattal



Kb mi is csak ennyit láttunk Radócból (Radauti). Shame on us.



Igazi úticélunkhoz érkeztünk:

Hadikfalva (Dornesti) egy volt székely falu

nagytudású földrajztanárával. Ő volt aki elvezetett Furman úr saját kis házi múzeumába.

Furman úr családfája.

Fényképek a hadikfalvi székely házakról, sajnos ezekből mára semmi sem maradt meg, székelyeink nem igazán alkottak maradandót (de a mieink :)). Egyedüli hírmondóként - legalabbis amit láttunk - a római katolikus templom maradt meg, amit ma közösen használ az ortodox és a kisszámú rom. kat. közösség.



A Furman múzeum kb. kétharmada, sok érdekességgel.




És itt már személyesen Furman úr, a helytörténész, kertész és boldog nagypapa. Majdminden kiállított tárgyhoz fűződött egy kis humoros sztorija vagy bevezetője, mi meg (hála a temesvári sörnek) hálás közönség voltunk.
Csoportkép egy lelkes földrajztanárral, Furman úrral és egy marok papírkutyával



Ez már esti szállóhelyünk Pătrăuţi-ban, volt romántanárnőnk Holca Mirelanal. Sajnálatos módon itt már kevés fotó készült, azért az ízletes vacsora nem maradhatott ki.


Lefekvés előtt még leteszteltük, hogyan fér el egy régi Daciaban a soförön kívül öt papírkutya és meglátogattuk a híres neves Dragomirna kolostort, igaz csak kívülről csodálhattuk meg mivel záróra után érkeztünk.


A beavatottak e kép hátterében egy kis ufót és egy repülő apácát vélhetnek felfedezni. A szerencsés ügyesek között egy ingyenes bukovinai bicajtúrát sorsolunk ki (persze hogy menettérti).