Bukovina 2. nap - Az adăpost és az őrült postás története
Első éjszakánk nyugisan telt, a Tihuca hágó éjjeli forgalma elviselhető, így viszonylag eseménytelenül telt az éjszaka. Hajnalban esni kezdett, aminek nem tulajdonítottunk nagy fontosságot fenn a hegyekben, ellenben később kiderült, hogy ez jelentős mélrtéken befolyásolja a következő két napot. Reggel mikor nekiláttunk lehúzni a sátrakat eleredt az eső. Az a jó kitartó féle. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy ez jó a földnek. Legalább a gazdák ne szívjanak. A közelben volt pár nylondarab, abból eszkabáltunk egy úgynevezett adöpostot, majd elővéve a pástétomot reggeliztünk közben.
Egy óra után elállt az eső, majd kisebb megszakításokkal egész nap esett.
Közbe kitartó az eső, és gyönyörű a táj. Nem voltunk idegesek az eső miatt sem, úgy egyáltalan, van valami nyugodtság ebben a tájban, igaz Marci már lassan készült haza.:)
A stoptábla is azt mondja ne menj tovább.......na szóval miután a Lukoilnál lemostam a biciklilámpákat mehettünk tovább.
Következett a Putna völgye, majd egy emelkedő után
következett Vatra Dornei, egy csinos kis hegyi város, egy régi zsinagógával
Kezdett elállni az eső. Bukovina az egyik legcsapadékosabb vidék, ennek megfelelően nem rakják buglyába a szénát, hanem felszórják kertekre, állványokra, ezért az egész környék olyan mint egy labirintus.
Az a bizonyos Uvex sisak(Made in W-Germany-már Bulgáriában is kiröhögtek vele a tavaly)
Ez az a pillanat amikor Zsombit megelőzi egy helyi postás. Egy ártatlan női biciklivel, egyenruhában. Zsombi persze félreérti a helyzetet és nyomába ered. Elkezdődik az őrült hajsza. Zsombi beelőz, a postás vissza. A hágó emelkedik, a boly nehezen tartja a lépést a két szökevénnyel. A pulzusszáma nő az öreg postásnak, Zsombi küszködve cinezi utánna. Lassan egy Hrabal könyvben érezzük magunkat, annyira abszurd a helyzet. Maximális fordulatszámon pörögnek a lábak. Kezdünk aggódni nehogy odakrepáljon a hegyek helyi bajnoka. Végül Zsombi a vesztes, ami mondjuk annak is tulajdonitható, hogy lebecsülte az öreget, aki valószinű 30 éve teszi naponta meg ugyanezt a távot.
Egy kis csoportkép. 
Hazagondolok.....
Campulungnal újra északra tértünk, bár egy vásárhelyi dikk-ma aszonta nem bachtalo arra menni mert erőst nagy a hegy. Ami ezután következett az a legjobb aszfalt és a legmeredekebb hágó, túlzás nélkül éreztem néha felemelkedik az első kerék..... atti a cinező elől.
Felérve az Obcinára, mézzel kinált a "pásztor". Ezután egy kemény ereszkedő és jöhetett a mosakodás.
A táj:Egy óra után elállt az eső, majd kisebb megszakításokkal egész nap esett. Igyekeztünk megkeresni az első élelmiszerboltot, ahol a kajavásár mellett az eső arra kényszerített, hogy a délelöttöt a kocsmában sörözve töltsük. Ezek nem is kocsmák, de ha szépen beszélsz, rögtön kerül 4 műanyag szék és egy rögtönzött asztal a megszomjazott vándornak.
Közbe kitartó az eső, és gyönyörű a táj. Nem voltunk idegesek az eső miatt sem, úgy egyáltalan, van valami nyugodtság ebben a tájban, igaz Marci már lassan készült haza.:) A stoptábla is azt mondja ne menj tovább.......na szóval miután a Lukoilnál lemostam a biciklilámpákat mehettünk tovább.Következett a Putna völgye, majd egy emelkedő után
következett Vatra Dornei, egy csinos kis hegyi város, egy régi zsinagógávalKezdett elállni az eső. Bukovina az egyik legcsapadékosabb vidék, ennek megfelelően nem rakják buglyába a szénát, hanem felszórják kertekre, állványokra, ezért az egész környék olyan mint egy labirintus. Az a bizonyos Uvex sisak(Made in W-Germany-már Bulgáriában is kiröhögtek vele a tavaly)Vatra Dorneit hamar elhagytuk, feltérve északnak Campulung Moldovenesc felé vettük az irányt. Aznap 2 1200 méteres hágót másztunk meg. Nagyon jó helyek ezek, sok az erdő és a helyi sör.
Ez az a pillanat amikor Zsombit megelőzi egy helyi postás. Egy ártatlan női biciklivel, egyenruhában. Zsombi persze félreérti a helyzetet és nyomába ered. Elkezdődik az őrült hajsza. Zsombi beelőz, a postás vissza. A hágó emelkedik, a boly nehezen tartja a lépést a két szökevénnyel. A pulzusszáma nő az öreg postásnak, Zsombi küszködve cinezi utánna. Lassan egy Hrabal könyvben érezzük magunkat, annyira abszurd a helyzet. Maximális fordulatszámon pörögnek a lábak. Kezdünk aggódni nehogy odakrepáljon a hegyek helyi bajnoka. Végül Zsombi a vesztes, ami mondjuk annak is tulajdonitható, hogy lebecsülte az öreget, aki valószinű 30 éve teszi naponta meg ugyanezt a távot.Pisiszünet
Majd egy igazi klasszikus:
már a táj is unalmasan szép
Egy kis csoportkép. Hazagondolok.....Campulungnal újra északra tértünk, bár egy vásárhelyi dikk-ma aszonta nem bachtalo arra menni mert erőst nagy a hegy. Ami ezután következett az a legjobb aszfalt és a legmeredekebb hágó, túlzás nélkül éreztem néha felemelkedik az első kerék..... atti a cinező elől.Felérve az Obcinára, mézzel kinált a "pásztor". Ezután egy kemény ereszkedő és jöhetett a mosakodás.
2 megjegyzés:
Istenem, de lennék otthon, és de jönnék veletek! hhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh
Korrekt ez a beszámoló és egész érdekes Bukovina. De Fodor farkas képét én nem tettem volna ki :)
Megjegyzés küldése