(Szinte) a munka ünnepe a Baiului-on

Április 30-án, Szentgyörgynapok után és május elseje előtt egy kis sétára indultunk a Baiuluira. Valószinűleg a Blogfest-es eredmény miatt is (persze, szinte annyi szavazatot kaptunk ahányan kirándulni voltunk :d; ettől függetlenül a következő kiránduláson remélhetőleg könnyek folynak, Ovidiusz könnyei <:-P) kicsit nagyobb létszámban vágtunk neki a nem túl keménynek igérkező útnak. Annak ellenére, hogy a vasárnapi vihar után szinte teljesen lemondtunk az egészről, Pádi korai (i.e. 9 óra) ébredése felélesztette a reményt és kevéssel 10 után már indultunk is két kocsival Buşteni fele. Ez is (gy.k. Bucegi) lehetett volna.
Rövid (és mint utólag kiderült) nem túl eredményes térképvizsgálat után HAJRÁ


Ezután következett kirándulásunk nem legdícsőbb része, melynek során jó negyed órát kocsikáztunk fel egy erdőkitermelő úton. Foghatjuk a késői indulásra, dögségre vagy korai vénségre, de shame on us.


A kérdezősködés, érdeklődés sem sikerült a legfényesebbre. A meginterjúvolt pásztor/favágó/paraszt hiába magyarázta, hogy Când daţi de GOL o luaţi la dreapta, sehogy sem sikerült megfejtenünk, hogy mit is akar mondani. Gyanítottuk, hogy erdőírtásról beszél vagy valami havasi legelőről, de igazából nem világosodtunk meg, és a jobbrafordulás meg így utólag inkább szívatásnak tűnik. Mindenesetre nekivágtunk.

Próbálkoztunk egy durci patakmederben.



Majd feltértünk egy krv meredek hegyoldalra.



Kis erőltetett menet után: tűz, kaja, pihenés


Ekkor nagyon úgy nézett ki, hogy sokkal tovább nem megyünk, mivel előttünk meredek szakadék és a havas csúcsok (csúnyán kiforgatott szavaimmal: dombok) nagyon messze tűntek.


Jóllakottan viszont egész máskőpp álltunk a dolgoknak és leindultunk. Rövid ereszkedő és kapaszkodó, stb stb után ráhibáztunk egy jelzett ösvényre, melyen már bátran nekiindutnk. Az igazság viszont az, hogy végig nem igazán tudtuk betájolni magunkat a kis nyomtatott térképen. Elveszésről azért nem beszélhetünk mert nem volt egy túlságosan járatlan terep.

Ne vegyetek Kayland cipőt, mert oldódik ki a fűzője (máskülönben okés).


Talán itt kellett volna feltérnünk a vörös kereszttel, de mi követtünk egy ritkán festett vörös sávot, ami a térképünkön nem is jelent meg, valószínű valami gerincjelzés.


Következett egy softos hegyilegelős ösvény helyenként vízmosásokkal, előttünk nem túl magasan a foltokban havas "dombok" mögöttünk meg a Prahova túloldalán a Bucegi.




A Bucegi és alatta Buşteni.



Csoportkép.


Egy idő után a társaság egy kicsit szétszóródott, emberek elfáradtak, még az se adott elég motivációt amikor jöttek lefele lazán a vénasszonyok a hegyről. Jobb híján így kineveztünk egy nem túl messzi csúcsot, mint legmagasabbat, különösen, hogy a leereszkedett felhők miatt belátható és bejárható távolságon belül nem látszott magasabb.

Azt kellene még megmászni.


Az ötlet nagy támogatottságnak nem örvendett, még Fodor az alapító papírkutya (és itt sajnos a papírkutyán van a hangsúly) is csak annyit mondott, hogy Nincs annak semmi értelme. Így nekivágtunk Pádival ketten és ez természetesen elég motiváció volt Fodornak is hogy utánnunk jöjjön és fenn megismételje, hogy ennek nem volt semmi értelme. A tetőn sajna kilátás nuku, mert teljesen ránkereszkedett a felhő, valami daraszerű hó is hullott és cudarult fújt a szél.


Aki először felért, papírkutya No 1 (félreértések elkerülése végett, az Pádi és nem én vagyok)


A true papírkutyák.



A lefele út elég rohanósra sikerült, mivel a többiek előre indultak amig mi felmásztunk a csúcsra. Különösen a havas részeken hármasugrókat megszégyenitő lépésekkel szaladtunk lefele. Egyszer megálltunk virágot fényképzni, nem tom miért mert máshol sokkal több volt és nem is vagyok nagy fan, valószínű inkább pihenni. Giccsesre is sikerülta kép rendesen.


Romos esztena.


Messze hátul a Csukás (asszem).


A végére még maradt egy kis dzsungelezés és mocsok patakmederben mászás.




Marci komoly, talán érez valamit a hazauttal kapcsolatosan :(



Picit fáradtan, vízesen és sárosan már lenn a kocsiknál. Én aszem vizet keresek.


A Caraiman, már lenn Buşteniből.

Fotók © Samu, Pádi